25.-26.- Epilógus

 

Huszonötödik fejezet

Emerson

 

Fordította: Sweety

 

A kopogtatás a bejárati ajtómon zökkentett ki a Ryannel töltött éjszakán való elmélkedésből. Minden bizonnyal ki voltam pirulva miatta, mégis, a nappalin keresztül,rohantam az ajtóhoz. Anélkül, hogy ellenőriztem volna, ki az, mivel Ryanre számítottam, kinyitottam.

A mosoly lehervadt az arcomról. – Harriet – suttogtam.

Könnyek gyűltek a szemébe, ahogy tekintete végigvándorolt a hegeimen. – Sajnálom– fakadt ki, mielőtt a kezébe temette volna az arcát.

Gondolkodás nélkül mozdultam. Átkaroltam, és szorosan magamhoz öleltem, miközben sírt.

– Sajnálom – motyogta Harriet ismét.

– Nincs semmi,amit sajnálnod kellene. Én sajnálom. Hamarabb kellett volna jelentkeznem.

Szipogott, és megtörölte az arcát. – Nem, megértem, hogy miért nem tetted.

Gyengéden mosolyogva megkérdeztem: – Miért nem jössz be?

A mosolya lankadt, de bólintott. – Szeretnék.

A derekát átkarolva vezettem be a nappaliba. Együtt ültünk le a kanapéra. Meglepetés suhant át rajtam, hogy nem voltam ideges a közelében. Talán, mert évekkel korábbról már ismertem, és kedveltem őt.

– Nem kellett volna elhinnem a hazugságokat – mondta halkan.

Nem tudhatta, milyenjók voltak a hazudozásban. A bíróságon minden kiderült. Hogy a nagynéném azt mondta Harrietnek, hogy azért mentem az új iskolába, hogy elmeneküljek. Azt a benyomást keltette, hogy Donny megpróbált megerőszakolni, ezért akartam megszabadulni tőle és a baráttól, aki mindenekelőtt felültetett minket. A rendőrség kereste Donny–t, miután eltűnt. Csakhogy nem ástak túl mélyre a dologban, miután az anyja talált egy búcsúlevelet, amiben az állt, hogy mennyi mindent megbánt az életben. Gloria és az emberei azt állították, hogy megerőszakolt és megölt egy lányt. A levélben le volt írva, hol találják meg a holttestet. Természetesen a rendőrség elhitte, ami a levélben szerepelt, amikor valóban megtalálták a holttestet. Természetesen a rendőrség kihallgatta a lányt, aki nagyon hasonlított rám, Donnyról. Sírva mesélt arról a szörnyű éjszakáról, amikor a fiú randira vitte. Végül bevallotta, hogy az egész hazugság volt. A legjobban az fájt, hogy Donny anyja soha nem tudta meg az igazságot. Rákban halt meg nem sokkal a fia halála után.

– Fájt arra gondolni, hogy Donny ilyet tehetett, és hogy engem hibáztathatsz érte. Amikor megtalálták a levelét, én... elvesztem. Nem tudtam, mi a valóság és mi nem az. Végül kimásztam abból a gödörből. De aztán ez az egész napvilágra került, és....

– Nem tudtad, mit tegyél vagy mondj? – bólintott. – Én sem tudtam, és most sem tudom. Olyan sokszor fel akartalak keresni.

– Megmentettél engem és a családomat azoktól az emberektől.

– Te is ugyanezt tetted volna.

– Nem tudom, hogy én képes lettem volna–e rá.

– Én tudom.

Megrázta a fejét. – Sajnálom, hogy nem jöttem hamarabb. Mármint, a múlt hónapban már próbálkoztam, de az a hölgy a magánnyomozó irodában, Violet, lerázott. Azt mondta, előbb rendbe kell hoznod az életed.

Őszintén szólva, erre nem számítottam. Nem tudom, hogy Violet miért tartotta vissza Harrietet, de értékeltem ezt a gondolatot.

– Megtörtént. Már rendben vagyok.– Elmosolyodtam, miközben Ryanre, a vállalkozásomra, a házamra és a barátaimra gondoltam.

– Szóval... – Megnyalta az ajkát. – Meggondolnád, hogy adj egy interjút velem a tízes csatornának?

Ledermedtem, a torkom összeszorult. – Tessék? – Kérdeztem, amikor kinyílt a bejárati ajtó. Ryan belépett, és becsukta maga mögött az ajtót. A szeme összeszűkült Harrietre. Tudhattam volna, hogy nem lehetett Ryan az ajtónál korábban,ő nem kopogott volna, hiszen volt kulcsa, és ha nyitva lett volna az ajtó egyszerűen csak besétál. Ugyanakkor, ha ki is kukucskáltam volna, volt egy olyan érzésem, hogy akkor is ajtót nyitottam volna Harrietnek.

De a megbánás összeszorította a gyomromat.

Ugye, nem csak egy interjú miatt volt nálam?

– Takarodj a picsába – vicsorgott Ryan.

– Ryan? – Kérdeztem, felállva a kanapéról.

Keresztbe fonta a karját a mellkasán, és biccentett az állával Harriet felé. – Ez a ribanc csak egy dologra hajt, a pénzre. Mindannyiunkat levadászott már a cégnél a címed és a számod miatt, olyan szarságokat mondva, hogy hiányzol neki, és vissza akarja kapni a barátságodat. De mi se tegnap jöttünk le a falvédőről. Soha nem adtuk meg az adataidat, mert hallottunk róla, hogy az összes rohadt tévécsatorna nagy pénzt ígért neki, ha bevisz téged egy interjúra.

– Ez nem igaz – kiáltott fel Harriet mellettem állva. Megfogta a kezemet, de én gyorsan kiszabadítottam.

– Baromság – vágta rá Ryan. – Violet most hívott, és azt mondta, ott volt ma reggel, de amikorbejött egy ügyfél faszkodni, Harriet eltűnt, az irattartó fiók pedig nyitva volt.– A tekintete elkapta az enyémet. – Általában zárva van, de Violet éppen akkor kutatott benne, amikor ez a ribanc megjelent. Tudom, hogy ez nem mentség, de többször nem fordul elő. Violet kibaszottul tajtékzik. Éppen most viszi az összes aktát egy lezárt szobába, ahol senki sem férhet hozzájuk egy istenverte biztonsági kártya és belépési kód nélkül.

Most már megértettem, hogy Violet miért akadályozta meg Harriet látogatását.

Dühömben Harriet felé fordultam, és azt követeltem: – Kifelé!

– Mi? Ne! Ezt meg kell tenned – csattant fel. – Tartozol nekem ezzel. Nem fordult volna fel fenekestül a világom, ha nem történik ez veled.

– Tessék? – Kérdeztem megdöbbenve. – Azt akarod mondani, hogy megvertek, megfenyegettek, megöltek embereket a szemed láttára, csak azért, mert haza akartál menni? Tanúja voltál, hogy elkábítottak és megerőszakoltak egy nálunk fiatalabb lányt? – Kiabáltam, és nehezen vettem a levegőt. – A nagynénéd felszabdalta a bőrödet újra és újra? – Az arca elé lendítettema karomat. Mély levegőt vettem, hogy megnyugtassam a háborgó szívemet. – Tette mindezt azért, mert a barátja úgy bámult rád, mintha meg akarna dugni. Veled is megtörtént ez? Tartozom neked ezért valamivel? Amiért életed több mint két évét egy pincében töltötted bezárva? – Korábban beadtam volna a derekam. Az én hibámnak tekintettem volna a szerencsétlenségét, bármi volt is az. Olyan dolgokat tettem volna, amivel a kedvében járhatok. De már nem az az ember voltam.

Volt szerelem az életemben. Emberek, akik törődtek velem.

Erős voltam.

Senki sem kényszeríthetett olyasmire, amit nem akartam. Senki sem irányíthatott többé.

Képes voltam kiállni magamért.

Közelebb léptem hozzá, az arcához hajoltam, és azt mondtam neki: – Takarodj a picsába, mielőtt rád uszítom Ryant.

A szemei tágra nyíltak. Ryanre pillantott, aki hallottam, hogy kinyitja az ajtót. Harriet bólintott, hátralépett, majd megkerülte a dohányzóasztalt. Néztem, ahogy elmegy, és megvártam, amíg kilép az ajtón, Ryan pedig becsukja azt utána, mielőtt lenyugodtam volna.

Csak a feszültség tombolt bennem újra, és járkálni kezdtem, miközben dühöngtem.

– Elhiszed ezt a nőt? Úgy értem, most komolyan, mekkora pofátlanság. Még semmin sem ment keresztül. Maradhatott a kényelmes kis házában a szüleivel. Nem tartozom neki semmivel. Az a kapzsi... kapzsi...

– Kurva – javasolta Ryan.

Intettem neki a kezemmel. – Igen, az. – Megálltam, és szembefordultam vele. Elöntött a rémület. – Nem tartozom neki, ugye? Úgy értem, lehet, hogy felzaklatta mindaz, ami történt. Különösen, ahogy Donny meghalt. Ők barátok voltak. Hibáztathatna engem. Ez az én hibám.

Ryan felém lépett. A keze az arcomra simult, és tekintetemet az övére vonta.

– Ez nem a te kibaszott hibád. Ami a sráccal, és a szomszéddal történt, az nem a te hibád volt. Hanem azé a picsáé és azé a köcsögé, akikkel együtt éltél. Az ő hibájuk volt. Az ő beteg és elborult elméjüké. Nem tartozol semmivel annak a ribancnak. Ő csak egy pénzéhes kurva, aki meglátta egy gyors módjátannak,hogy pénzhez jusson rajtad keresztül. Ne hagyd, hogy a közeledbe férkőzzön.

– Oké – suttogtam. A szavai hevesek, kemények voltak, és ha bárki másról lenne szó, a hanglejtése miatt összerezzentem volna a félelemtől. Ehelyett a szükségtől reszkettem.

A szeme tágra nyílt,bármit is látott, az állkapcsa összeszorult, és azt mondta:

– Hozzám megyünk ebédelni. Csomagolj össze egy táskát. Ott maradsz éjszakára.

Szerencséje volt, hogy a parancsolgatása nem zavart. Kiálltam magamért, amikor kellett, és ha nem tetszett a hangnem. De most éppenén akartam Ryanhez menni. Én akartam vele ebédelni, mielőtt visszamegy dolgozni, és aztán aznap este, miután hazajön, meg akartam kapni, amit én akartam.

Őt. Meztelenül. Az ágyban velem.

Láttam rajta, hogy ő is annyira akart engem, mint én őt. Visszafogta magát egy olyan okból, ami többé már nem volt szempont – hogy időt adjon nekünk, hogy megszokjuk, hogy randizunk. Nem akarta elsietni, mert ami köztünk volt, az fontos volt neki. Ma este azonban meg kellett értenie, hogy elegem van már a várakozásból.

Fontos volt számomra, és ezt minden lehetséges módon meg akartam mutatni neki.

– Jézusom, asszony. Bármire is gondolsz, állj le, mielőtt levetkőztetlek és a padlóra teperlek.

Elkerekedett szemmel kérdeztem: – Hogy néztem? – mert újra meg akartam tenni.

Karja a derekam köré csúszott, én pedig átkaroltam a vállát. Ryan lehajolt, és a fülembe harapott, mielőtt azt mondta: – Mintha meg akarnál enni ebédre.

– Ez is egy opció? – Lihegtem.

Elhallgatott, majd ellépett tőlem. – Táska. Most.

Nem tudtam megállni, hogy ne duzzogjak.

Káromkodott. – Babám, ezt majd ebéd közben megbeszéljük.

– A szexet – tisztáztam.

Ő felnyögött. – Igen – sziszegte.

– Mármint, hogy mikor fogunk szexelni egymással – erőltettem.

– Emerson – vágta rá.

Az alsó ajkamba haraptam, hogy ne mosolyogjak, és csípőmet ringatva elsétáltam mellette. Úgy tűnt, Ryan ellenállása összeomlott, ahogy az enyém is már egy ideje.

Volt egy olyan érzésem, hogy ma este biztosan kapok egy kis Ryan Warden–t.

Csak annyit kellett tennem, hogy túlélem az ebédet, nézem, ahogy visszamegy dolgozni, és megpróbálok a saját munkámra koncentrálni, amíg várom, hogy hazaérjen.

Talán főzhetnék valami különlegeset erre az alkalomra. De mit főzzön az ember, ha el akarta veszíteni a szüzességét?

Huszonhatodik fejezet

Emerson

 

Fordította: Sweety

 

Mikor Ryanhez értünk, ledobta a táskámat az ajtó mellé, mielőtt becsukta azt. Egy pillanatra megálltam ott, és mint általában, a szemeim a lépcső aljáratapadtak. Hagytam magamnak egy pillanatot, hogy átérezzem Mrs. Minna hiányát. Ryan hagyta ezt nekem, ahogy mindig. Amikor elkezdtem hozzá járni, nem voltam benne biztos, hogyan is érzek a tudattal kapcsolatban, hogy a teste ott hevert a padlón, de az idő, a megnyugvás és Ryan kedves szavai segítettek.

Mögém lépett, kezét a vállamra tette. Végigsimított a karomon. Megcsókolta a nyakam, mielőtt elindult a nappalin keresztül a konyhába. Adott nekem időt. De már nem volt szükségem annyira, mint régebben. Tovább kellett lépnem. Nem változtathattam meg a múltat. Ehelyett inkább a jelenre koncentráltam.

Megfordultam, lerúgtam a cipőmet Ryané mellé, és bementem a konyhába. Elakadt a lélegzetem, amikor megláttam, hogy az asztal meg van terítve két személyre. Volt gyertya, terítő, két tányér, különböző ételekkel teli edények és egy üveg bor. Habár, kiszúrtam Ryan sörösüvegét is.

Odamentem hozzá, és átkaroltam a derekát. – Ez gyönyörű.

Végigsimított a hátamon fel és le. – Örülök, hogy tetszik, babám.

Hátrahajtottam a fejem. A felkérésre reagálva Ryan lehajolt, és ajkát gyorsan az enyémhez nyomta. – Együnk.

– Jól hangzik és az illata is nagyon jó. Ezt mind te csináltad?

Kezét a derekamra téve az asztalhoz vezetett, és kihúzta a székemet. – Ez csak csirke hidegtál, drága. Némi saláta, kenyér és sütemény. Semmi bonyolult.

Mosolyogva leültem, és vártam, hogy leüljön velem szemben. – Ez nem válasz a kérdésemre.

Jól láttam? Ryan elpirult?Felkapta a sörét, lecsavarta a kupakot, és mielőtt belekortyolt volna, azt mondta: – Igen, én csináltam.

Nem sajnálta az időt, hogy elkészítse nekem az ebédet. Legalább három különböző fogás volt, és egy torta. Megszédültem a boldogságtól.

Ha apám találkozott volna Ryannel, biztos, hogy már csak miattam is imádta volna.

– Köszönöm – suttogtam, a hangom tele volt érzelmekkel.

Ellágyult a tekintete. – Szívesen, babám.

Miközben ettünk, szóba került Harriet, de gyorsan eltereltem a témát. Nem akartam, hogy bármelyikünk is dühösen menjen vissza dolgozni. Igen, nem ismertem hosszú ideiga suliban, de soha nem gondoltam volna, hogy kihasználna, hogy egy csaló. Azt hittem, őszintén örült nekem és aggódott értem, de csak színjáték volt, hogy megkapja tőlem, amit akart.

– Emmie, azt mondtad, hogy ne is gondoljunk rá – vigyorgott Ryan.

Megforgattam a szemem. – Nem tehetek róla.

– Tudom... mi lenne, ha elterelném a gondolataidat?

Zavartan oldalra billentettem a fejem. – Azt hittem, vissza kell menned dolgozni.

– Szabad a délutánom.

– Tényleg?

– Igen. Neked van dolgod, vagy te is vehetsz ki egy kis szabadságot?

Tényleg be kellett fejeznem egy tervet, de egyedül akartam lenni Ryannel. Vagyis inkább egyedül lenni Ryannel az ágyban. Nem tudtam kiverni a fejemből azt az éjszakát, azt, ahogy a lábam között éreztem őt, ahogy remegésre késztette a testem a gyönyör.

– Emmie – szólt. A szája sarka megrándult. Tudott olvasni a gondolataimban?

Az arcom felhevült. – Igen, ööö, fel tudom szabadítani a délutánom. Mitforgatsz a fejedben?

Az asztalon lévő sörösüveggel játszadozott, miközben engem figyelt. – Nem tudok nem arra az éjszakára gondolni.

Igen! Nem én voltam az egyetlen.

– És?

Ajkai újra megrándultak. – Gyere ide, Emmie – parancsolta, a hangja mélyebb volt a megszokottnál. Felálltam, és megkerültem az asztalt. Ryan hátrébb tolta a székét. Amint előtte álltam, megfogta a kezemet, és gyengéden előre rántott. A lábaim a combjai két oldalára kerültek, ahogy az ölébe ültem. A ruhám felcsúszott, éppen csak eltakarta a bugyimat.

Ryan a combomra tette a kezét, és fel–alá simogatott, nem törődve a hegekkel. A vállára tettem a kezem.

– Élvezted a múltkori éjszakát, ugye? – kérdezte. Bólintottam. – De azért többre vágytál, nem igaz?

– Igen – suttogtam. A csiklóm lüktetett, ahogyan a pulzusom is a nyakam oldalán.

– Többet akarok adni a nőmnek, babám, de mindketten tudjuk, hogy ez lesz neked az első alkalom. Tudod, hogy fájni fog, ugye?

Ismét bólintottam. – De ha veled lesz, akkor az első alkalom nagyon különleges lesz.

– Bassza meg – nyögött fel. Megfogta a tarkómat, és magához húzott. Az ajkai az enyémhez értek. Nem egy lágy, édes csók volt. Hanem kemény és követelőző. Határozottan megragadta a fenekemet, és közelebb húzott magához, hogy a puncim keménységéhez dörzsölődjön. Az érzéstől megborzongtam, ezért újra és újra megismételtem.

Ajka végigvándorolt a nyakamon, mire hátrahajtottam a fejem, hogy jobban hozzáférjen. Megcsókolta, majd megharapta a vállam. Ott dörmögte: – Nyisd szét a farmerom, babám.

Összerándult a gyomrom, és bár a kezem remegett az idegességtől és az izgalomtól, egy kicsit hátrébb húzódtam, és közénk nyúltam. Ryan tovább csókolgatta és harapdálta a bőrömet, miközben lesimította a ruhám pántját a vállamról.

Kigomboltam a nadrágját, majd lecsúsztattam a cipzárját.

– Vedd elő a farkam, drága.

Lihegve benyúltam a farmerja és a boxeralsója alá, és megragadtam a farkát. Óvatosan kihúztam, és lebámultam rá. Vastag volt és hosszú. Megbabonázva végigfuttattam a kezem a hosszán fel és le.

– Krisztusom, babám. Imádom, ahogy hozzám érsz.

– Imádlak megérinteni.

A csípője felfelé billent, felfedve a farkának csúcsát, amely szivárgott. – Magadban akarod érezni ezt?

Bólintottam.

– Mondd ki, Emmie.

Felemeltem a fejem, és pillantásom találkozott sötét tekintetével. – Igen. Azt akarom, hogy bennem legyél. Légy az első, Ryan.

Elhúzta a kezemet a farkától, és a tekintete megkeményedett. Szorosan megragadta az államat. Közelebb hajolt hozzám, úgy mondta: – Első, utolsó és egyetlen, babám.

– Igen, Ryan.

– Jó – morogta. Egy pillanattal később felállt, velem a karjában. A hirtelen mozdulattól felnyikkantam, de szorosan átöleltem, és kapaszkodtam belé, miközben átvitt minket a nappalin, fel a lépcsőn, és be a hálószobájába. Ott óvatosan leeresztette a lábaimat, hogy érintsék a padlót. Ujjaival beletúrt a hajamba, majd lehajolt, és olyan szenvedéllyel és szükséggel csókolt meg, amitől elakadt a lélegzetem.

Ujjai lecsúsztatták a vállamról a ruhám másik pántját, hogy ott is megcsókolhasson. Egész idő alatt a pólóját markoltam a derekánál. Az idegességtől hevesen dobogott a szívem, amikor megéreztem az ujjait a ruhám hátulján lévő cipzárnál. A levegő zihálva szökött ki belőlem, ahogy elkezdte lehúzni.

Hátralépett, és a ruha a padlóra esett, így ott maradtam egy szál bugyiban, mivel nem viseltem melltartót a ruhához.

– Bassza meg – harapta ki. A farka megrándult, ahogy a szemei felfaltak. – Átkozottul gyönyörű vagy, babám.

Mielőtt ezt kimondta, el akartam takarni a testem, mert feszélyezve éreztem magam. Ezek után viszont a hüvelykujjamat a bugyim két oldalába akasztottam, és lefelé húztam a lábamon. Ryan élesen beszívta a levegőt, amikor kiegyenesedtem előtte. A következő pillanatban levette a pólóját, és a földre dobta. Sietve lehúzta a zokniját, és a farmerjáért nyúlt, de megszólaltam: – L–levehetem rólad?

Kezei az oldalához simultak. – Bármit megtehetsz, drága.

Lágy mosollyal odaléptem hozzá, a szemébe néztem, és megcsókoltam a mellkasát, mielőtt megfogtam a farmerját és a boxeralsójával együtt lassan lehúztam. A farka ismét megrándult, amikor lehajoltam, hogy segítsek neki kilépni belőle. Felálltam, és teljesen magamba szívtam a látványát.

Lenyűgöző.

– Olyan jóképű vagy – mondtam neki.

– Örülök, hogy így gondolod, babám. – Átkarolta a derekamat, és magához húzott. A mellkasom az övéhez ért. Mindketten hangosan ziháltunk. – Fel kell, hogy készítselek, drága.

– Oké – suttogtam. A keze elindult lefelé, hogy megsimogassa a dombomat. Ösztönösen előre lendült a csípőm, tetszett az érintése.

Az ujja fel– és lesiklott a résemen. – Jézusom, máris nedves vagy.

– Miattad.

– Kurvára imádom. – Újra megcsókolt. Átkaroltam a nyakát, és belekapaszkodtam.

– Tárd szét egy kicsit – mondta az ajkaimnál, mielőtt ismét magáénak követelte volna a számat. Nagyobb terpeszbe álltam, megnyitva magam neki, miközben egy ujját belém nyomta. A szájába nyöszörögtem,mire válaszul visszamorgott. Egy újabb ujj csatlakozott az elsőhöz, és a térdeim megremegtek. Szorosabban kapaszkodtam belé, ő pedig a másik karját a derekam köré fonva biztonságosan az oldalához szorított.

Egy harmadik ujj is elmerült. – Olyan kibaszott feszes. Olyan jó.–  A tenyere alja a csiklómat érintette, és egy nyögés szökött ki az ajkaimról az övére.

De ezután az ujjai eltűntek. Felemelt, pár lépést tett az ágyig, hogy lefektessen rá, miközben ő fölöttem lebegett. Szegény szívem összeszorult, miközben a testem fájt a szükségtől. Magamban akartam őt.

Ryan elhúzódott, és térdre ereszkedett. Megfogta a lábaimat, és fel–alá simogatta őket. Megborzongtam. Feljebb emelte az egyik lábamat, és megcsókolta a vádlim, mielőtt ugyanezt tette a másikkal. Ezután széttárta a combjaimat, hogy elférjen közöttük.

– Fényes– mondta nyersen, miközben a puncimat bámulta. – Már korábban meg kellett volna említenem, de tiszta vagyok, babám. Tudnom kell, hogy szedsz–e tablettát? Csupaszon akarok a nőmmel lenni, de ha nem védekezel a terhesség ellen, akkor én fogok.

Az arcom lángolt, de sikerült válaszolnom: – Jó vagyok. Tablettát szedek.

Az elégedettségtől széles mosolyra húzódott a szája. – Tökéletes – morogta. Előrehajolt. Egyik kezét az ágyra tette a derekam mellé, a másikkal széttárta a szeméremajkaimat. Egy ujját a csiklómra nyomta, mire a csípőm megrándult. Az alsó ajkamba haraptam, és nehezen vettem a levegőt az orromon keresztül.

Lejjebb csúsztatta az ujját, és körbe simította a bejáratomat. – Itt bent akarsz engem?

Bólintottam. Eleresztett, és felkúszott a testemen. Egyik keze a fejem mellett landolt. A másik kezét magunk között éreztem. Felemeltem a fejem, hogy lássam, ahogy simogatja magát. A farka hegye folyamatosan a csiklómhoz ért, és egy szűkölő kis morgás hagyta el az ajkam.

– Jól van, babám. Megkapod.–  Farkának hegye könnyedén lecsúszott az izgalmamon át, és megállt,épp csak bennem. – Kapaszkodj belém, drága.

Izgalom cikázott a hasamban, de mohón a felkarjába kapaszkodtam, amilyen erősen csak tudtam. Ryan egy kicsit beljebb hatolt, és én felziháltam. A telítettség érzése tört rám, és amikor még egy kicsit beljebb nyomult, újra elállt a lélegzetem.

Megállt, én pedig felpillantottam rá. Az állkapcsa összeszorult, és a homloka verejtékezett. Hívogatóan megemeltem kicsit a csípőmet, és ez volt minden, amire szüksége volt. Egy gyors lökéssel belém fúródott. Felkiáltottam, könnyek gyűltek a szemembe, a puncim lüktetett a durva fájdalomtól.

Ryan megdermedt. Mélyeket lélegzett, de nem mozdult. – Jól vagy, kicsim?

– Csak... adj egy percet.

Lehajolt, amitől egy kicsit összerezzentem. De, amikor csókolni kezdett, megfeledkeztem a fájdalomról. Felemeltem a lábaimat, és a combjaimmal átöleltem a derekát. Ryan felnyögött, és elégedett mosoly öntötte el az ajkaimat, ahogy csókokat hintett végig az állkapcsomon, a nyakamon és a vállamon. Újra hallani akartam a nyögését, de amikor a keze körbejárta a mellem, és gyengéden megsimogatta, elmerültem a pillanatban, és feljebb ringattam a csípőmet. Ekkor élesen beszívta a levegőt. Ez elárulta, hogy tetszett neki a mozdulatom. Így hát újra megtettem. Egy morgó káromkodással jutalmazott, mielőtt újra az enyémre nyomta az ajkát.

– Ryan – mondtam a szájának. Úgy éreztem, többre van szükségem.

Olvasott bennem, és azt mondta: – Mozogni fogok benned, babám.

– Kérlek – suttogtam.

Lassan hátrahúzódott, csípőjét finoman megforgatva. Kicsit csípett, de amikor a csiklómhoz ért, fel– és lesimítva, miközben visszanyomta magát, az érzés megváltozott.

– Ryan – kiáltottam. A combjaim szorosabban fonódtak köré, ahogy őrölt bennem, az ujját mozgatva, és a testét használva, hogy a megfelelő helyekre gyakoroljon nyomást. Tágra nyílt szemmel kapkodtam a levegőt, amikor a hasam alja bizseregni kezdett. – Ryan– lihegtem.

– Igen, babám. – A lökései felgyorsultak, ki–bejárt bennem, majd egyre gyorsabban és keményebben döfött belém. Kezét a mellem köré fonta, a szokásosnál keményebb szorítással, lehajtotta a fejét, és a szájába szívta az egyik mellbimbómat.

– Igen – kiáltottam. A falaim összeszorultak a farka körül, ahogy nyomult belém.

– Ryan. Istenem, Ryan.

– Ez az, drága. Bassza meg, igen, gyere, élvezz a farkamra. – A szája az enyémhez csapódott. Kezem végigsiklott a hátán a fenekére, és megszorítottam. Ryan mélyen a számba nyögött. Eléggé hátrahúzódott, hogy kimondja: – Jézusom, bassza meg, elélvezek. Most. – Harsány nyögése bejárta a szobát. Lelassította a lökéseit, hogy lazán járjon bennem ki és be.

Semmi sem tehette volna annál tökéletesebbé ezt a pillanatot kettőnk között, mint amilyen volt.

Ryan kisimította a hajamat az arcomból, és enyhén megcsípte az állam. – Olyan kibaszottul tökéletes vagy.

Ahogy ő is.

Felkönyököltem, és megcsókoltam.

A világom nem lett volna ugyanaz, ha ő nem költözik ebbe a házba. Kijutottam, hogy megtaláljam a szabadságot, ami sikerült is. De milyen szerencsés voltam, hogy egy olyan férfival találtam meg, akit szerettem.

– Csodálatos – mondtam neki egy lusta mosollyal.

– Igen?

– Határozottan.

– Jó, babám. – Óvatosan kihúzódott belőlem, és elmozdult az ágyról. Megpillantottam némi vért, és összerezzentem. – Ugyan, drága. Nincs miért aggódnod. – Kinyitotta a fürdőszoba ajtaját, visszajött az ágyhoz, és menyasszony stílusban a karjába vett. Nevetve a mellkasára hajtottam a fejem. Amikor beléptünk a fürdőszobába, láttam, hogy a kád már tele volt vízzel.

A tekintetemet az övére emeltem. – Extra forróra csináltam, mielőtt érted indultam. Most már jónak kell lennie.

– Szóval mindvégig az volt a terved, hogy magadévá teszel?

– Kurvára igen.

Újra nevetve megpaskoltam a mellkasát. – Ennek örülök.

– Ugyan, babám. Örülök, hogy akartál engem.

Epilógus

Emerson

 

Fordította: Sweety

 

Ryan szorosan átkarolva engem sétált a telep közös termébe. Úgy döntöttek, bulit rendeznek, csak mert ehhez volt kedvük. Úgy gondoltam valamifélebúcsú-buli lehetett Blue és Clary számára, akikkel nemrég,az esküvőjükön találkoztam.

Azonban rájöttem, hogy tévedtem, mivel sem Blue–t,sem Clary–t nem láttam. Ehelyett egy kisebb tömeg volt ott, Talon, Zara, Ivy, Killer, Julian és Mattie, plusz néhány jelölt, akik a vacsorát és az italokat szolgálták fel nekünk. Amikor Julian mesélt a buliról, őszintén szólva nem erre számítottam, de nagyon élveztem. Egész este Ryan mellett ültem és Zarával, Juliannal és Ivy–val beszélgettünk, ami olyasmi volt, amiről azt reméltem, hogy mindig együtt fogjuk csinálni.

Még egy vacsorapartit is szívesen kipróbálnék Ryan lakásán, tekintve, hogy az övé nagyobb volt, mint az enyém, és imádtam a nyitott konyhájában főzni.

Ez kényelmes volt. Szinte olyan, mintha mindannyian egyazon család tagjai lennénk. Otthon éreztem magam, főleg a mellettem ülő férfi miatt.

Ryan rajtakapott, hogy őt bámulom. Elmosolyodott, odahajolt hozzám, hogy egy gyors, de heves csókot adjon az ajkamra, és azt mondta: – Mindjárt jövök.

– Rendben. – Bólintottam, és néztem, ahogy elsétál a bárpult felé.

– Hé, galambocskám! Láttad a táblát, amit Talon kitett a logóddal?

Beszívtam a levegőt. – Felkerült? – Kérdeztem, Julianről Talonra pillantva.

Talon kuncogott. – Igen, drágám. Kibaszottul sikerült végre elintézni. Menj, nézd meg a fantasztikus tervedet. A srácok tényleg imádják.

– Annyira boldog vagyok. – Felálltam, és a felállított asztal végénél csatlakoztam Julianhez. Hátrapillantottam. – Akar jönni még valaki?

Ivy intett a kezével. – Menjetek csak. Addig mi Zarával elkészítjük a desszertet.

Mosolyogva bólintottam. Ivy egész este a csokoládés és banános sajttortájáról beszélt, amit alig vártam, hogy megkóstolhassak.

Julian végigvezetett a telepen. Séta közben felkapcsolta a lámpákat, így könnyebben láthattunk. Bementünk a műhelybe, majd ki a bejárati ajtón keresztül. A vállamat átkarolva tettünk néhány lépést a bejárattól, és megfordultunk. Felnéztem, és elakadt a lélegzetem. A tábla elképesztően nézett ki. Egyesítettem egy gumiabroncsot, a Hawksot jelképező szárnyakat és az üzlet nevét. Csodálatosan nézett ki a görgős ajtók felett, kivilágítva, hogy mindenki számára látható legyen.

– Tetszik?

– Igen. Sokkal jobban néz ki így, hogy ilyen nagyra csinálták a táblát.

– Tényleg. – Ott álltunk és néhány másik ügyfelemről beszélgettünk. Arról, hogy a vállalkozás még jobban beindult, és hogy Julian milyen aranyosnak találta, hogy nemcsak nálam, de Ryannél is felállítottam egy munkaállomást. Ryan és én olyan sok időt töltöttünk együtt, hogy már rosszul voltam attól, hogy amikor nála kellett dolgoznom én a konyhában ültem, míg ő a nappaliban volt.

Végül visszasétáltunk a házba. Megkérdeztem, hogy mennek a dolgok Mattie és Zara húgával – nos, fogadott húgával – aki Melbourne–ben élt. Nem találkoztam még sem vele, sem a szüleikkel, de ismertem őket. Még mindig csak olyan kisebb társaságban éreztem jól magam, amelyben olyan nők voltak, akiket már ismertem. Lassan építettem fel magam annyira, hogy új emberekkel találkozzam.

– Nem tudjuk biztosan. Amikor felhívjuk, nem sokat beszél. Igazából kezdünk aggódni érte. Azt hiszem, Nancy hamarosan tenni fog valamit.

– Nagy változás, olyan helyre költözni, ahol senkisem ismer. Eltarthat egy darabig, amíg megszokja.

– Igen, talán. – Kinyitotta a közös helyiség ajtaját. Elsétáltam mellette, és ledermedtem.

Julian mögém lépett, és közelebb tolt ahhoz a helyhez, ahol Ryan ült, térdén gitárral és mikrofonnal maga előtt.

– Tudjátok, senki előtt nem csinálom ezt a szart. De ez egy különleges alkalom, szóval emberek, akár tetszik akár nem, meg kell hallgatnotok.

Meg se tudtam szólalni. Csak bólintottam, és bámultam, ahogy Ryan megpendítette az első akkordot.

A zene azonnal megérintett. Ez volt az első dal, amit játszott nekem. Beautiful Crazy. A hangja a mikrofonon keresztülbetöltötte a helyiséget, és nem értettem, miért, de ezúttal jobban énekelt, mint legelőször.

A hangja, egyhalk morajlás, amitől a testem elolvadt, és könnyek gyűltek a szemembe. Összekulcsoltam a kezemet az állam előtt, két ujjamat a remegő ajkamra szorítottam.

Lenyűgöző volt.

Egy kar siklott a derekam köré. Gyorsan Ivyra pillantottam, de aztán egyenesen vissza Ryanre.

– Csodálatos – mondta Ivy.

Bólintottam. Lágyan ringatóztunk a dal szövegére, ami arról szólt, hogy legyünk csodásan őrültek, vállaljuk a kockázatot, és tárjuk ki a szívünket.

Végig a szemembe nézett. Minden szót nekem énekelt.

Lelkem mélyére hatolt, és kétségtelen, hogy nekem szánta ezeket a szavakat.

Hogy az én őrültségem gyönyörű volt számára.

Hogy mennyire lenyűgöztem őt.

Amikor a dal véget ért, a földre tette a gitárját, felállt, és odajött hozzám. Julian és Ivy hátrébb léptek. Ryan megállt előttem.

– Tetszett, babám?

Nem lehettem szép látvány, ahogy szipogtam és a szemem törölgettem, valószínűleg szétmaszatolva a sminkemet. – Jobban, mint azt szavakkal ki tudnám fejezni.

Kuncogott, és gyengéden végigsimított egy ujjával a szemem alatt. Tekintete találkozott az enyémmel. – Szeretném, ha velem élnél, Emmie.

Ledöbbentem, lassan pislogtam. – Azt kéred, hogy költözzek hozzád?

A mosolya édes volt. – Igen, babám.

Nagyot nyeltem és bólintottam.

– Mondd ki, drága.

– Igen. Igen, Ryan, szívesen hozzád költöznék.

– Kurvára igen – vágta rá, majd megcsókolt.

Nem voltunk tökéletes pár. Veszekedtünk, dühöngtünk, de mégis mi voltunk. És együtt haladni előre az életben, ez volt,ami a leginkább számított nekem. Nem kellett tovább várnom a közös jövőnkre, mert Ryan Warden most már semmiképp sem szabadulhatott meg tőlem.

– Szeretlek, Ryan Warden – mondtam az ajkaiba.

Karjai szorosan fonódtak körém. – Szeretlek, Emmie. Örökké.