21.-22. Fejezet

 

Huszonegyedik fejezet

Warden

 

Fordította: Sweety

 

Mi a faszt kerestem ott? Ott voltam,mint egy kukkoló, csak azért, mert Julian megemlítette, hogy Emmie–nek megvolt a berögzült rutinja, minek részeként, hetente egyszer Ivy kávézójában dolgozott a laptopján. Néhány napja üzent nekem, és válaszolt a kérdésekre, amiket az első alkalommal írtam neki. Mikor még a pincében tartották fogva.

Válaszolni akartam. Bassza meg, nagyon akartam, de nem tettem.

Nem bátoríthattam, akkor sem, ha csak baráti kapcsolatot akart velem. Nem adhattam ezt meg neki, nem, amikor én többet akartam. Derohadtultúl fiatal volt. Újra és újra emlékeztetnem kellett magam erre a tényre.

A francba, kezdtem belebetegedni, hogy állandóan ezt hajtogattam.

Amikor egyik este a telepen hallottam, ahogy Ivy arról beszélt Mally–nak, hogy milyen büszke Emmie–re, amiért elment az első randijára, majdnem összetörtem a kezemben lévő sörösüveget. Ahelyett, hogy tovább hallgattam volna, felálltam és elmentem.

Megkeseredett a szám íze. Elképzelni, hogy Emmie egy fiatal faszfejjel randizik. Bassza meg, már a puszta gondolat, hogy randevúzik valakivel, felkavarta a gyomromat.

Jézusom, akartam őt.

Kurvára akartam.

Tessék, bevallottam magamnak.

Magamnak akartam Emerson Spence–t. Olyannyira, hogy rá sem néztem más nőre azóta, hogy kisétált a pincéből.

Legyek férfi, és menjek oda hozzá beszélgetni, ismerkedni vele, vagy rejtőzködjek továbbra is a sarokban, és figyeljem, mint egy kibaszott őrült, ahogy a ceruzáját rágcsálja, miközben a laptopján gépel valamit?

Amikor belépett, nem vett észre, amiért hálás voltam. De ha Ivy visszajön és meglát, biztos odaköszönne nekem, és akkor Emmie megtudná, hogy ott vagyok. Követtem őt.

Bassza meg. Egy szánalmas szemétláda voltam.

Jól nézett ki. Valójában, mivel jó ideje nem láttam már, szinte fel sem ismertem, amikor bejött. A haja hosszabb volt, frizurába rendezve. A teste a megfelelő módon telt ki, és boldogságot sugárzott.

Még mindig voltak rémálmai?

Még mindig felriadt belőlük, és aztán hallgatta azt a zenét, amit én javasoltam?

Félt egyedül a házban?

Amikor Talon elmondta, hogy eladta a házát, ami szomszédos Zara régi házával, vagyis azzal,amiben Julian és Mattie éltek, meglepődtem. Csak azért vette meg, mert nem akarta, hogy egy idegen lakjon a teleppel szemben. Természetesen megkérdeztem, kinek adta el, és amikor elmondta, hogy Emmie–nek, nem tetszett.

Nem mintha nem lehetne saját lakása. A pokolba is, örültem, hogy független akart lenni.

A gondolat nem tetszett, hogy egyedül legyen éjszaka, amikor rémálmok gyötörték.

Amikor Juliannal és Mattie–vel lakott, ők legalább odamehettek hozzá, ha meghallották a kiáltásait.

Most viszont teljesen egyedül volt.

Mi volt Emerson Spence–ben, ami kiváltotta belőlem az ösztönt, hogy védelmezzem, jobban, mint bárki mást? Hogy jobban akarjam őt, mint bármely más nőt?

Ritka kötődést teremtett bennem, és ezt nem lehetett csak úgy kiiktatni.

Nem lehetett megszüntetni.

Azt hittem, meg fog szűnni, amikor lezárul az ügy.

De nem így történt.

Még mindig ő járt a fejemben.

És a nekem küldött üzenetei alapján, én jártam az ő fejében. Csak azt nem tudtam, hogy többről van–e szó, mint barátságról. Igen, Julian azt mondta, hogy érdeklődik irántam, de milyen értelemben?

Jézusom, csak egy vénember voltam, aki egy fiatalabb nő után epekedett, miközben ő csupán a barátot látta bennem?

Meg tudtam volna adni ezt neki, amikor én többet akartam?

Baszódjak meg ha tudtam.

A fejem egy istenverte káosz volt, ha róla volt szó.

Talán, ha jobban megismerném, rájönnék, hogy mégsem nekem való. Magamban bólintva felálltam, a pulthoz mentem, kifizettem a számlát, és kisétáltam.

Itt volt az ideje, hogy kitaláljam, mit érzek valójában Emmie iránt.

Ideje megismerni őt... csakhogy ez nem személyesen fog megtörténni. Telefonon keresztül kellene, mert kurvára biztos voltam benne, hogy fizikailag vonzódtam hozzá. De vajon a személyisége is bejönne nekem?

 

 

Emerson

 

A kanapén ülve néztem a Lucifert a Netflixen, és szalonnássajtgolyókat ettem, amikor rezgett a telefonom. Feltételeztem, hogy Julian és Mattie jelentkezett, mert Julian felajánlotta, hogy később csinál valami tésztát vacsorára, úgyhogy azt gondoltam, hogy valamelyikük lehetett az.

De nem ők voltak.

A lélegzetem elakadt, miközben a szemeim tágra nyíltak. Lassan, hátha csak a szemem szórakozott velem, felvettem a mellettem lévő telefonomat a kanapéról, és alaposan megnéztem.

Még mindig ugyanazt olvastam.

Már régen volt, hogy elmentettem a számát, ezért teljesen megdöbbentett, hogy hosszú idő után először láttam a nevét a képernyőmön. A testem is beleborzongott a döbbenetbe.

Ha megnyitom, tetszeni fog, amit látok? Ha le akart rázni, legalább tudnám, hogy hányadán állunk, és túl is tenném magam rajta, egy bödön Ben and Jerry's–el. Vagy többel.

Viszont a várakozás nem tett jót a szívemnek.

Beütöttem a kódot, hogy feloldjam a telefonomat, majd rögtön az üzenetekre mentem. A lehető leghamarabb el akartam intézni ezt a kérdést. Ha rosszul alakulna a dolog, és Julian és Mattie sírva találna amikor megérkeznek, nem voltam biztosbenne, hogy nem fizettetnék meg Ryannel egy látogatás keretében.

Ryan: A húsimádó jó, de én jobban szeretem a grillcsirkét, Emmie. Válaszolt a néhány éjszakával korábbi üzeneteimre. Normálisan viselkedett. Mintha mindig is írogattunk volna egymásnak. Mondjuk én is ugyanezt tettem, de én azért kerestem meg, hogy lássam, akar–e újra kapcsolatba lépni velem.

Igen, akart.

Visszaüzent nekem.

Beszélgetni akart.

Hogy megismerjük egymást.

De ennyiből még nem vonhattam le következtetéseket. Várni fogok, és meglátom, hova vezet ez az egész... de rohadtul izgatott voltam, hogy kapcsolatba léphetek vele. Annyira izgatott voltam, hogy felsikkantottam, és fel–alá kapálóztam a lábaimmal. A szalonnás sajtgolyók elrepültek, de nem érdekelt. Helyette inkább tovább olvastam.

Ki kéne próbálnod, ha még nem kóstoltad. Nem fogok utálkozni, amiért olvasol. Sok nő olvas, akit ismerek. A foci az élet. Meg kell nézned, hogy tetszik–e neked. Butch még mindig egy pöcs. Még néhány kaját lenyúlt tőlem. De ma visszaadtam neki, és ez egyáltalán nem tetszett a köcsögnek. Talán most már abbahagyja. Örülök, hogy jól vagy, drága. Most, hogy mindennek, még a bírósági ügynek is vége, remélem, fellélegezhetsz. Meglepett, hogy nem láttál még Disney filmeket. Még jobban meglepett, hogy egy farmon dolgoztál. Úgy hangzik apád jó ember volt. Örülök, hogy az életed része volt. Szívás, hogy ilyen fiatalon elvesztetted. A mostani ügyeim lefoglalják a gondolataimat. De semmi komoly, ami jó.

Hallottam, hogy lett saját lakásod és vállalkozásod. Ez rohadt jó, Emmie. Mi mást csináltál még?

Hallott rólam dolgokat. Kitől? Megkérdezte, vagy csak mondták neki?

Most legalább már kérdezősködött rólam. Ez jelentett valamit, nem?

Ha azonnal válaszolnék, úgy tűnne túl lelkes vagyok? Hogy kétségbeesetten vágyom a figyelmére?

Szarok az egészre. Nem az a fajta voltam, aki játszmázott. Akkor válaszoltam neki, amikor csak akartam.

Emmie: Biztosan ki fogom próbálni azt a pizzát, talán ugyanakkor, amikor a focival is ismerkedem. Remélem, Butch nem próbálkozik újra. De ha mégis, akkor csessz ki vele, és rejts valamit az ebédedbe, amitől eszébe sem juttöbbé, hogy ellopja a kajádat.

Nem mondom, hogy soha nem is fogok Disney–filmeket nézni... Hallottam, hogy Julian a minap mesélt róluk, és van egy olyan érzésem, hogy ha megtudja, hogy még soha nem láttam egyet sem, ez meg fog változni, gyorsan. Imádtam a farmon dolgozni. Nagyon hiányzik. És igen, igazad van, apa csodálatos ember volt.

Sajnálom, hogy az ügyeid a fejedben motoszkálnak, de legalább, ahogy mondtad, nem olyan vészesek.

Van saját lakásom és vállalkozásom. Julian és Mattie szomszédságában lakom. Kicsi, de számomra tökéletes. Elvégeztem néhány online tanfolyamot, hogy fejlesszem a grafikai tervezői képességeimet, és belekezdjek azarculatépítésbe, mondjuk logók tervezésével.Úgy tűnik természetes tehetségem van hozzá, legalábbis ezt mondták. Az ügyfeleim hajlandóak voltak alkalmazni, úgy is, hogy még nem fejeztem be a tanfolyamokat. Mivel elégedettek voltak a munkámmal, terjesztették a hírt, és sikerült még néhány ügyfelet megnyernem. Most még kicsi a vállalkozásom, ami nekem megfelel, de remélem, hogy idővel bővülni fog. Mondjuk néhány éven belül.

Őszintén szólva, a napjaim munkával, tanfolyamokkal és az életem visszaszerzésével telnek. Úgy alakítom a napjaimat, ahogy én akarom. Talán már tudod, hogy apa számláin volt elég pénz ahhoz, hogy kényelmesen éljek, amíg átvehetem az örökségem. Megtehetném, hogy csak ülök és nem csinálok semmit, de ez számomra nem élet.

Az élet arról szól, hogy nyomot hagyj benne. Apám eztmegtette a vállalkozásával és a farmjával. Én is itt akarom hagyni a sajátomat. Nem is tudom, miért mondom ezt neked.

Mindegy. Van néhány kérdésem hozzád.

Eszel csokoládét? Az én kedvencem a Nestlé Smarties. De a táblás.

Mit csinálsz a szabadidődben?

Hogyan szereted a steaket? Én amolyan közepesen és jól átsütött közötti lány vagyok.

Szoktál tévét nézni? Julian és Mattie rászoktatott néhány sorozatra a Netflixen. Annyira, hogy elő kellett fizetnem rá a saját házamban is.

Gyorsan megnyomtam a Küldés gombot, mielőtt meghátráltam volna, majd visszatettem a telefont a kanapéra. Ez nem akadályozott meg abban, hogy bámuljam, de legalább nem tartottam a kezemben.

Lépéseket hallottam a verandán, és amikor egy kulcsot dugtak a zárba, nem vettem a fáradságot, hogy felálljak és megnézzem, ki az. Csak két embernek volt kulcsa a lakásomhoz, így tudtam, hogy vagy Julian, vagy Mattie az, esetleg mindketten.

Az ajtó kinyílt. Elszakítottam a szemem a telefonomról, és megdörzsöltem a mellkasomat, miközben felnéztem az ajtóban álló Julianre és Mattie–re.

– Mi történt? – kérdezte Mattie.

Körülnéztem, teljesen megfeledkezve a szanaszét heverő szalonnás sajtgolyókról.

– Kaptam egy üzenetet.

– És emiatt dobáltad szanaszét a kaját? – kérdezte Julian tátott szájjal. Mattie elindult a nála lévő szatyrokkal a konyhába. Hallottam, ahogy a pultra dobja őket, majd visszajött a szobába.

A kanapé háttámlája fölött áthajolt. – Szia, drágám – mondta, azután halántékon csókolt.

– Szia neked is, drágám.

– Nem, most komolyan, mielőtt még megszeretgetnélek, mondd, ki küldött üzenetet? – kérdezte Julian. Csípőre tett kézzel.

– Ryan– válaszoltam.

Julian szeme komikusan elkerekedett. Hirtelen a szája elé kapta a kezét. Széttárta az ujjait, úgy suttogta mögülük: – Warden?

Bólintottam. – Ryan Warden.

– Mit akart? – kérdezte Mattie, csoportunk mindig nyugodt tagja.

Felvettem a telefonomat, és meglengettem. – Igazából csak random dolgokat. Csak válaszolt az üzenetekre, amiket pár napja küldtem, aztán a házról és a munkáról kérdezett.

– Írt neked– kiáltott Julian.

A mosolyomtól megfájdult az állkapcsom. – Igen, írt.

– Válaszoltál?

– Igen.

– És?

– Még semmi, de ez épp azelőtt volt, hogy ti beléptetek az ajtón. – Ezután rezgett a telefonom.

– OMG! – sikoltott fel Julian. Odajött, megragadta a csuklómat, és megrántotta, hogy felálljak. – Menj a hálószobába. Nézd meg, mit üzent, válaszolj neki, és aztán szólj, ha át kell ütemeznünk a vacsorát az sms–randid miatt.

– Julian– figyelmeztette Mattie.

Megnyugtató mosollyal fordultam felé. – Ne aggódj miattam. Ígérem, hogy nem fogok többet belegondolni ebbe az egészbe. Nem élem bele magam semmibe, csak mert végre beszél velem és figyel rám. Egyelőre úgy tűnik, hogy ez barátság, és ez meg is felel nekem.

Megfelelt, majdnem... egészen biztos voltam benne.

Miután elolvastam Ryan válaszait, és válaszoltam az újabb kérdéseire, kisétáltam a hálószobámból és megálltam a konyha ajtajában, ismét rezgett a telefonom. Lenéztem. Ryan írt, megint.

– Ő az, pedig csak az előbb válaszoltál? – kérdezte Julian.

– Igen. – Bólintottam, és az alsó ajkamba haraptam, nehogy elmosolyodjak.

– Készítettünk neked egy gyors grillezett csirkét és salátát. De hamarosan bepótoljuk a vacsorát is. Egyelőre élvezd az éjszakai üzengetést Wardennel.

– Nem kell elmennetek.

– Galambom, ha arról a férfiról lenne szó, aki már több mint fél éve a gondolataimban jár, akkor szeretnék egy kis időt magamban tölteni, hogy sütkérezzek az új barátságban. Bár, azt hiszem...

– Julian – szakította félbe Mattie.

Julian összeszorította a száját. Mattie-re pillantott, majd felsóhajtott. – Bocsánat, nem mondom el, mit gondolok, mert nem akarok senkiben reményt kelteni. De hadd mondjam el, ha csak szórakozik veled, akkor beosonok a szobájába, és levágom a...

– Julian – csattant fel Mattie.

Julian felsóhajtott. – Csak azt akartam mondani, hogy bántani fogom. – Julian odalépett hozzám, Mattie–vel a háta mögött. – Vigyázz magadra, galambocskám, de élvezd a csevegést Wardennel.

– Maradhat...

Ujjait az ajkamra tette. – Csend legyen. Holnap mindent tudni akarok.

– Oké – motyogtam az ujjai mögül.

Julian megcsókolta az arcom, és elsétált mellettem, miközben Mattie odalépett. A mosolya nem volt teljesen őszinte. Megfogtam és megszorítottam a kezét. – Ne aggódj emiatt. Ígérem, hogy vigyázni fogok.

– Már aggódom. Nem tudom megállítani.

– Tudom, és nagyon örülök, hogy te és Julian az életem részei vagytok.

– Vigyázz magadra– suttogta a halántékomhoz.

– Vigyázni fogok.

Amint elmentek, leültem a pulthoz, magam elé tettem a vacsorámat, és oda–vissza üzengettem Ryannel. Furcsa, hiszen olyan régen beszélgettünk, és csodálkoztam, hogy mitől változtak a dolgok, de ugyanakkor izgalmas is volt. Ennyire szédültnek azóta nem éreztem magam, hogy azon az éjszakán elénekelte nekem azt a dalt.

Mattie–nek sosem vallanám be, hogy én is aggódtam, hogyan fog végződni ez az egész.

Huszonkettedik fejezet

Warden

 

Fordította: Sweety

 

Ahogy beléptem atelep közös helyiségébe, láttam, hogy az zsúfolásig megtelt a testvérekkel és néhányuk nőjével. Egyenesen a bárpulthoz mentem, remélve, hogy egy ital majd eltereli a gondolataimat az Emmie–nek írt üzenetekről. Már majdnem egy hónapja írogattuk az üzeneteketegymásnakoda–vissza, amitől mind veszélyesebbé vált a dolog, mert egyre jobban kezdtem megszeretni a nőt. Minden egyes beszélgetéssel egyre jobban megismertem. Tetszett, amit megtudtam róla.

Okos, vicces, édes, kötekedő, és minden szempontból átkozottul bájos volt. Tudta, hogy mit akar, és mindazok után, ahogyan elbántak vele, mégis küzdött, mert a saját útját akarta járni a világban.

Nem sokan lennének képesek erre azok után, amin keresztülment. Eziscsak azt bizonyította, hogy milyen rohadt erős volt.

A pokolba, ott volt pont az út túloldalán. Átmehetnék hozzá, és láthatnám őt. Ahogy már kérte isnéhány alkalommal, például ma este, de azt mondtam, nem lehet. Hogy nem érek rá. Az igazi ok azonban az volt, hogy tudtam, ha megtenném az önuralmam összeomlanaés elhamvadna. Bevallottam volna, hogy érzek iránta valamit, és ezt nem tehettem meg vele. Megérdemelt egy vele egykorú fickót.

Tényleg megérdemelt.

Még akkor is, ha valószínűleg kinyírnám a srácot, ha megpróbálná randira vinni.

Blue a pult mögött állt. Meglátta, hogy közeledem, és előkapva egy sört felém nyújtotta. Bólintottam, és amint a közelébe értem, elvettem, és nagyot kortyoltam belőle.

– Kemény éjszaka? – kérdezte Blue.

– Olyasmi. – Leültem egy székre Stoke mellett.

Miután befejezte a beszélgetést Killer-rel rám pillantott, és megemelte az állát. – Hogy mennek a dolgok, Warden?

– Lehetne jobb is – válaszoltam. – Mi történt errefelé? – Kérlek, mondj bármit, ami eltereli a figyelmemet.

– Csak a szokásos. És ez jó.

Igen, jó volt nekik, hogy nem keveredtek semmi őrültségbe, de nekem nagyon jól jött volna egy kis figyelemelterelés. Még a munka is lelassult. Az egyetlen ügy, amin jelenleg dolgoztam, egy hűtlen asszony volt.

– Ryan! – hallottam a kiáltást. Ezután valaki a hátamhoz csapódott, és karok fonódtak a nyakam köré. – Ryan, Ryan, Ryan. Jó látni téged – motyogta Mally a vállamba.

– Jézusom – motyogta Stoke. – Asszony, tedd le a csinos segged!

Kuncogva megveregettem Mally karját. Engedett a szorításán és mellém jött. Átkaroltam a derekát. – Hogy vagy, drágám?

A mosolya szinte az egész arcát beragyogta. – Nagyszerűen. Csodálatosan. Annyira szerelmes vagyok abba a férfiba ott – mutatott Stoke–ra. Mivel a nője mellettem volt, megpróbált bosszúsnak látszani, de nem igazán sikerült neki. Az ajkai megrándultak.

– Ezt jó tudni.

Bólintott. – Igen. Ő a legjobbak leges–legjobbja.

– Nem mondod.

– De– kiáltott fel, és kissé megrázta a vállamat. Basszus, nagyon aranyos volt részegen. Legalább tudtam, hogy épségben hazaér. Azemberemajd gondoskodik róla, aki úgy tűnt, csak valami gyümölcslevet szürcsölgetett.

A szemem sarkából megpillantottam, hogy valaki belép a terembe. A testem megfeszült, amikor láttam, hogy Emmie az. Bólintott, és szégyenlősen rámosolygott néhány testvérre, majd a kanapé felé vette az irányt. Ekkor láttam meg, hogy Mattie az egyik kanapénülvebeszélgetett Talonnal.

Mattie vigyorogva nézett fel rá. Talon mondott valamit, amire a lány válaszolt. Mattie felállt, és megállt mellette.

– Ryan – nyöszörgött Mally, és mindkét karja megint rajtam volt. Szorosan magához ölelt. – A párom nem akar velem táncolni. De te igen, ugye? Kérlek, Ryan. Kérlek.

– Szerelmem, azt hiszem, ideje indulnunk – mondta Stoke.

Ekkor visszapillantottam Emmie–re, remélve, hogy Stoke úrrá tud lenni a rám tapadó nőjén. A szemei az enyémbe fúródtak, és nem tetszett, amit bennük láttam. Figyeltem, ahogy Mally–re néz, ajkai elvékonyodtak és a szemét lehunyva bólintott magának. Mattie észrevette, hogy mit nézett.

Emmie mondott valamit, majd elindult az ajtó felé. Mattie utána szólt.

Bassza meg! Azt hitte, hogy egy másik nővel vagyok?

Felálltam, óvatosan Stoke karjaiba tuszkoltam Mally–t, és elindultam az ajtó felé.

 

 

Emerson

 

– Emmie, várj. Emmie – szólt utánam Mattie, mire meggyorsítottam a lépteimet az út túloldalára Julianékhez. Julian küldött át, hogy szóljak Mattie–nek, hogy lemarad a filmrőlés a popcornról. Annak ellenére, hogy ideges voltam, amikor besétáltam, megtettem. Az elmúlt hónapokban megismertem az ottani testvéreket. Mindannyian kedves emberek voltak.

Amikor odaértem, Mattieegy kanapén ülve épp Talonnal beszélgetett, Talon megkérdezte, hogy állok a garázs logójának új tervével. Éppen miután mondtam, hogy jól halad, harsány, csajos nevetést hallottam, majd a nő Ryan nevét kiáltotta.

Odakaptam a fejem, és láttam, hogya nőRyanre borulva könyörgött neki egy táncért.

Ryan ott volt.

A telepen.

Nekem azt mondta, hogy túl elfoglalt ahhoz, hogy találkozzon velem. Kezdtem megunni azoda-visszaírogatást, és személyesen akartam vele beszélni. Még a telefonját sem vette fel, ha hívtam, mindig kitalált valami baromságot. Pont úgy, mint amikor kihagyta a film nézős estét Julianéknél.

Mit is mondott? Valami olyasmit, hogy elmaradt a papírmunkával.

A haragtól felforrt a vérem, de leginkább fájdalom hasított a mellkasomba.

Fájt, mert hazudott.

Fájt, mert ott volt, piálva, szórakozva, pedig csak annyit kellett volna mondania, hogy nem akar látni. Nem akart velem találkozni. Inkább a barátaival akart szórakozni. Ezeket az okokat én is elfogadtam volna.

Ha csupán az írásbeli barátság volt mindaz,amit akart, akkor is elmondhatta volna nekem.

Talán aggódott, hogy túl fiatal vagyok, és nem érteném meg, pedig megértettem.

Nyilván tudta, hogy nem én vagyok az igazi számára. Csak azt akartam, hogy mondjon valamit.

– Emmie – szólt utánam újra Mattie.

Visszanéztem a vállam felett. – Jól vagyok – mondtam neki. Kinyitottam a bejárati ajtajukat, és benyomultam.

– Emmie – mondta lágyan Mattie a hátam mögül, amikor beléptem és karjaimat a derekam köré fontam.

– Jól vagyok – mondtam újra.

Hallottam, hogy Mattie becsukta az ajtót, és felnéztem, amikor Julian besétált a nappaliba. – Mi történt? – kérdezte.

– Emmie, ez nem az volt Wardennel, aminek látszott – mondta Mattie.

Felhorkantam. – Nem számít. Tényleg, jól vagyok. – Legalábbisleszek.

Felugrottam, amikor az ajtó egy csattanással kinyílt. Mattie–vel mindketten megpördültünk. Ryan állt az ajtóban, a tekintete rám szegeződött.

– Emerson...

Intettem felé. Egyhang, félig horkantás, félig morgás, hagyta el a számat. – Nem tudom, mit keresel itt, Ryan. De semmi gond. Minden rendben. Menj vissza a buliba.

– Mi folyik itt? – kérdezte Julian.

Mattie mellettem elhaladva elcsendesítette az emberét.

Ryan belépett a szobába, ami hirtelen sokkal kisebbnek tűnt. Becsukta az ajtót, és tett egy lépést felém. Én hátra léptem egyet.

– ŐMally volt, a barátom. Az embere is ott volt velünk.

Felnevettem, jókedv nélkül. – Miért mondod ezt nekem?

Azzal a rohadt nagy lábával újabb lépést tett felém. Hátráltam.

– Miért könnyezel, drágám?– kérdezte lágyan.

Könnyek?

Dühösen megtöröltem az arcom. – Nem tudom – csattantam fel. Lehúztam a pulcsim ujjait a kezemre, és megmarkoltam az anyagot. Felemeltem mindkét karom, az egyiket a derekam köré, a másikat a mellkasomhoz szorítottam.

Felnyögött, valószínűleg bosszús volt, amiért egy ostoba kislány után futott. – Tudom, azt mondtam, hogy nem érek rá, de...

– De nem akartál idejönni. – Görcsbe rándult a gyomrom. – Semmi baj, Ryan. Minden rendben. – A szívem olyan hevesen vert, hogy belefájdult.

– Túl sokszor mondja, hogy rendben van. Ez nem jó – hallottam Julian megjegyzését.

– Emmie, ez nem...

– Tudom. – Bólintottam, inkább magamnak, mint neki. Ismét könnybe lábadt a szemem, ahogy a padlót bámultam.

– Mit tudsz? – kérdezte Ryan halkan. A hangja azonban még mindig morcos volt.

Ahogy pislogtam, kibuggyantak a könnyeim. – Tudom, hogy túl fiatalnak tartasz. Tudom, hogy nem az vagyok, akit akarsz. Tudom, hogy...

– Bébi, ne...

– Tudom, hogy még mindig össze vagyok zavarodva. Mi másért álmodnék még mindig erről? Tudom... tudom, hogy soha nem leszek elég jó neked...

– Jézusom, Emmie. Ne csináld.

De nem tudtam megállni. Egyszerűen nem tudtam. – Semmi baj, Ryan. – Szomorúan mosolyogtam a padló felé. – Semmi baj. – Megvontam a vállam. – Csak annyit kellett volna tenned, hogy megmondod nekem. Tudom, hogy nem lett volna szabad reménykednem, hogy valami több is lesz köztünk...

– Emerson – morgott, de a hangja fájdalmasan csengett.

Mivel bántottam meg?

– De megtettem, és most már tudom, hogy soha nem lehetek az eseted. Nem vagyok... elég. Sebhelyeim vannak. – Egy pillanatra elszorult a torkom. – Megérdemelsz valakit, akit igazán akarsz. Valakit, aki tökéletes neked. Tényleg.

– Bébi, baba – próbálkozott Ryan újra, ezúttal suttogva.

Megráztam a fejem, és letöröltem a könnyeimet. Az ingujjam közben felcsúszott, ezért lassan leeresztettem a karomat, és ujjaimmal végigsimítottam az ott lévő hegeket.

– Nincs szükséged valakire, aki összetört. Valaki olyanra, mint én.

– Bassza meg– vágta rá. Szemeim a lábára tapadtak, ahogy közelebb lépett. Nagy kezét az arcomra simította, és felemelte a fejemet, hogy a szemembe nézhessen.

– Nem kell...

– Fogd be, babám. Most én jövök. – A tekintete végigfutott az arcomon. Felnyúltam, hogy elhúzzam a kezét az arcomtól, de a következő szavai miatt megállítottak. – Az egyetlen dolog, ami visszatart attól, hogy megtapasztaljam, hová vezethet ez a kapcsolat, az a korod. Teérdemelsz megvalaki jobbat, valakit, aki a tekorosztályod.

– Én csak téged látlak – mondtam ennek az ostoba embernek.

Összeszorult az állkapcsa. A tekintete az ajkamra vándorolt. Aztán megcsókolt. Lágy és édes volt, de többre volt szükségem. Átkaroltam a nyakát, és közelebb húztam magamhoz. A torkából egy rekedt hang szakadt ki, mielőtt elmélyítette a csókot. A szám kinyílt az övé alatt. Hirtelen a nyelve a számba csusszant, és játékba kezdett az enyémmel. A testem remegett, a szívem megugrott, és a gyomrom kellemesen bizsergett. A csók több volt, mint amit valaha elképzeltem.

Túl hamar húzódott vissza. – Vacsora. Holnap este. Te és én.

Bólintottam.

Ajkát gyorsan az enyémhez érintette, majd elindult az ajtó felé. A válla fölött visszapillantott. – Hatra érted jövök – mondta, ahogy kinyitotta az ajtót.

– Oké – suttogtam. Ujjaimat zavartan szorítottam duzzadt ajkaimra. Elkaptam Ryan lágy mosolyát, ami csak nekem szólt, és a testemet elöntő izgalomtól libabőrös lett a karom.

A tekintete végigfutott rajtam. Bólintott és becsukta maga mögött az ajtót.

– Szent szar – sóhajtotta Julian.

Az arcom kipirult, ahogy feléjük fordultam. Hogy teljesen őszinte legyek, elfelejtettem, hogy ők is ott voltak. Mattie szorosan Julian mellett állt, aki Mattie kezét szorongatta a mellkasa előtt – tuti, hogy Mattie tenyeremindeddigJulian szája előtt volt.

– Ez tényleg megtörtént? – Kérdeztem, bizonytalanul, hogy nem csak az elmém játszott–e velem. A testem még mindig nem működött normálisan, a pulzusom felszökött, a kezem remegett, és nem tudtam abbahagyni a mosolygást.

– Megtörtént – mondta Mattie.

– Az biztos. Ez volt.... Nincsenek is szavaim. Sírtál. Láttam, mennyire utálta ezt látni, mennyire összetörték a szavaid. Láttam a fájdalmat, az érzéseket, és aztán bumm, beadta a derekát. Végig ugyanazt érezte, amit te.

Tényleg?

Az a csók azt mondta, hogy igen, devárnom kellett, ésmajd meglátom, mi lesz holnap este.

A randimon.

Ryan Wardennel.

– Holnap este randim lesz.

– Tényleg – mosolyodott el Julian.

Mattie a szemét forgatta, de vigyorogva nézte, ahogy mindketten táncra perdültünk, és felkiáltottunk örömünkben.